Bajót község Komárom-Esztergom megyében a Dunától 4 km-re a Gerecse hegységben található. A település sorsa már az Árpád-korban összefonódott a közeli "főváros" - Esztergom - történetével. A falura vonatkozó első okleveles adat szerint Imre király 1202-ben Baioth falut Benedek erdélyi vajdának és feleségének, Thota asszonynak adományozta. Régebbi történeti írásunk Benedek vajdát Bánk Bánnal azonosította. 1230-ban, Benedek vajda halála után rokonai, spanyol eredetű Simon-Bertrand - a Bajóti család örökösei - uralták a falut. 1242. telén Bajóti Simon ispán védelmezte meg az esztergomi várat a tatárokkal szemben. A falu a 14-15. században földesúri tulajdonból újra királyi kézre, majd az esztergomi érsekség birtokába került.
A falu közepén levő dombon áll templomunkban az ásatások során talált csontvázmaradványok arra engednek következtetni, hogy a mostani helyén az Árpád-kor elején már egy kisebb templom állhatott. Templomunka díszítik Szántó Piroska 1980-as években megfestett stációképei, a művésznő vászonra vitte a 15. képet is a Feltámadást. Szántó Piroska hálából készítette a képeket, és sikerült megtalálnia a témához, műfajhoz és a helyzethez illő stílust. Bajót emberekről mintázta a stáció képek alakját.
A hazai barlangkutatások egyik eredményekben leggazdagabb lelőhelye a Bajóti Öregkő Jankovics-barlangja, ahol sikerült kimutatni a hazai solurtéi kultúra kialakulásának egy újabb fázisát.
Bajóthoz tartozik Péliföldszentkereszt búcsújáró, a Magyar Szalézi Rend első letelepedési helye. Érdemes még megnézni a Kálváriát, hiszen mindegyik állomáshely más stílusban épült meg.
Bajóton ipar nem működik, a legnagyobb vállalkozás egy vasas kft. és egy nemzetközi teherfuvarozó. A település általános tervében gazdasági övezetet jelöltünk ki, ahol magántulajdonban lévő területeken lehet vállalkozásokat kezdeni.
Lakosságunk munkába járó részének többsége a környező településeken dolgozik, de sok az ingázó Budapestre is.